Meglepő fordulatok I.

Hát igen az edzések.....

Érdekes, hogy az edzéseken soha nem a megmérettetés hajtot, hanem az a filozófia ami mögötte állt. Ennek köszönhetően egyszer sem vettem részt versenyeken, inkább az oktatást választottam. Mindig büszke voltam egy tanítvány jó szereplésére és nem sértődtem meg, ha edzésen szabadküzdelemben megfogott. Örültem, hogy volt értelme vele foglalkozni. Ezen évek alatt tanultam meg azt, hogy az ember mindig elérheti a vágyait megfelelő türelemmel. Europid rasszom lévén ezen egész életem folyamán van mit gyakorolni :). Segédedzői ténykedésem során ismertem meg az első szerelmem. Ezt megelőzöen voltak barátnőim, de csak vagányság és stb... miatt. (Tina) Vele majdnem két évig voltam ami egy csodálatos időszak volt. Akár mennyire fájt a szakítás, de mai napig becsülöm azt az őszinteséget amivel odaállt elém. Megint el kellett engednem valakit akit szerettem. Megpróbáltam mindezt kulturáltan ami többé-kevésbé sikerült is, de ha megbántottam volna, szívesen elnézést kérnék tőle. Remélem neki is boldog, tartalmas szép élete van.
Na ez a kis kitérő után menjünk tovább. A szakítást megelőzöen elkezdtem bonsai-al foglalkozni. "Csináltam" két bonsai fát, de abból csak az egyik nőtt a szívemhez. Őt sokszor úgy alakítgattam, hogy előtte fél óráig meditáltam, bele képzeltem magam és utaztam a kicsi fa belsejében, majd az ezt követő kialakult képet igyekeztem létre hozni. Mindig az volt az első szempont, hogy neki mi lenne a legjobb. Jöttek a tanulás és a költözködések korszakai. Munka mellett a tanulásra fordítottam sok időt. Ez egy mozgalmas időszak volt, mert több mindent elvégeztem. Ez idő alatt
sokszor volt lakhely változás, mert nem találtam a helyem. Egy biztos pont azért mindig volt. Egy nyugalmasabb időszakban ismerkedtem meg egy nagyon jó baráttal. Ez a barát erőteljesen foglalkozott ezós dolgokkal. Az egyik ilyen, az agy kapacitása volt. Álmodoztunk, hogyha az ember kihasználná a tudását mennyi mindenre lenne képes (időutazás, fizikai testünk rehabilitása stb...) Előtte nem kellett titkolni a téma iránti kíváncsiságom. Egyik gyakorlat a következő képpen hangzott: Képzeld magad egy kavicsba. Egyszer kora nyáron buszra várva megtettem és sikerült. Mit éreztem akkor? Kellemes hűs érzés, ahol körbevesz a kavics kristály szerkezete és finom puhaság. Majd jött a busz és gyorsan ki kellett jönnöm. Ez a gyakorlat volt az ami igen erősen felkeltette az érdeklődésem és elkezdtem agykontroll könyveket olvasni. Ennyibe ki is merült, tovább nem léptem csak hosszú idő elteltével. (Még fontos megemlítenem, hogy 19 évesen kaptam egy hű társat aki 12 évet töltött velem és nagyon sokat köszönhetek neki. Ez a drága lélek kb.1 évesen került hozzám. Ő egy verekedtetésre használt schnauzernek kikiáltott, briárd volt. Sokat dolgoztunk együtt. Tőle megtanultam feltétel nélkül szeretni, megbízni, elfogadni és nevelni tanulni. Szeretettel és bizalommal szoktattam le a verekedésről, ami egy pár évbe ugyan beletelt de megérte. Elfogadtuk egymás hibáit és megtanultuk egymástól, a kölcsönös tiszteletben való együtt élést. Tőle tanultam meg azt, hogy mindezek mellett, hogy is neveljek. Ennek a hasznát most a gyermekeim élvezik.) Sokáig éltem egyedül, majd megismertem a mostani páromat, az én szeretett asszonykámat. A nyolc év korkülönbség nem zavart, mert korához képest igen érett szellemiségre tett szert. Először nagyon megkedveltem, majd fokozatosan átcsapott ez az érzés szerelemmé ami úgy 10 éve tart. Kapcsolatunk igen szilárd alapokra lett építve a sok megpróbáltatás miatt.
De ezt majd legközelebb ;)