2008. január 23., szerda

Már nem is olyan unalmas hétköznapok!

Szóval négyből, mégis inkább kettő.

Kérdésem az volt: Mit is tehetek azért, hogy a további életem ne a kérdőjelektől függjön. Hogyan rendezzem az asszonykámmal ezt a kérdést? Jött a válasz! Levelet írtam feltéve mindent egy lapra, őszintén az érzéseimről és megkérdeztem, hogy most vele, vagy nélküle tervezzem a jövőm. A levél beváltotta a hozzá fűzött reményeket. két hónap múlva megkérte a kezem és én igent mondtam. A család-nő-szeretet, ez meglett egy helyen és jöttek az ezós élmények. Kisebb buktatókkal ugyan de hibákból tanulva elindult egy harmonikus élet kezdete. Kapcsolatunkat a költözések (fészekrakás) jellemezte. Ekkor történt, hogy elment a nagymamám is. Kicsit drasztikus volt, mivel édesanyám lelkileg nem volt rá felkészülve, így nagymamám az égiek segítségét kérte. Anyámnak 2-3 nappal előtte eltört a bokája. Másnap a nagymamámat megkérdeztem, hogy mikor akar haza jönni? A válasz nem lepett meg mivel nagyon látszott rajta, hogy mit is szeretne. Megkért, hogy vigyázzak édesanyámra és a családomra. Elköszönt és megnyugvással fogadta, hogy elengedtem. Az érdekes az volt, mikor a telefonhívást kaptam senkinek sem szóltam de Táltos ismerősöm 10 perc hallgatás után mindenkit megkért, hogy hagyjanak magamra mert most erre van szükségem. Még aznap délután megosztottam vele a hírt majd megígérte, hogy segít. Buszon hazafelé menet éreztem több energia hullámot, aminek az idejét megnéztem. Másnap megkérdeztem, hogy ő küldte-e az energiát, amire a válasza igen volt. Elmondottak alapján még az idő is stimmelt. Ezt egy kemény próba követte, mivel édesanyám a törött lábával nálunk volt és otthon a csemete is várt, nekem kellett erősnek lennem. Ha nincs ez a fajta „józan” gondolkodásom és nem hallgatok a belső hangra nem biztos, hogy olyan simán átvészelem ezt az esetet, de hála Istennek senki nem vett észre szinte semmit. Minden ment a maga természetes útján. Ezt követően a belső sugallatok vezettek, hallgattam rájuk. Munkahelyi dolgokról sok mindent előre megálmodtam. Sokszor vesztes helyzetből másztam ki, mert emlékeztem az álmomra és az adott megoldást. Sokszor elismerést váltott ki másokból, nekem mindenesetre megnyugvás volt. Sok mindennel foglalkoztam, de az ezotéria még mindig köd volt számomra. Nem volt idegen, csak nem volt vele még dolgom. Nem is olyan később annak is eljött az ideje, ami után igen gyorsan felpörögtek az ilyen irányú megtapasztalásaim. Ami még nagyon sokat adott, a másik két kicsi fiam születése.

Majd itt folytatom ;)