Hát a két fiam születése:
Mindig ott akartam lenni a szülésnél. Mivel akkor külön voltunk így érthető, hogy a leányom születésénél, csak látogatóba tudtam menni. Akkor nem adatot meg a lehetőség, de utána ezt kétszer is bepótolhattam. Mind a két fiamnál bent voltam. Többféle apa van: aki be akar menni, kint akarja várni és aki még a köldökzsinórt is elvágja. Én bent voltam de a köldökzsinórt inkább a dokira bíztam. Csodálatos mikor a két szeretett lénnyel vagy bent. Állítom, hogy nagy segítség ha csak fogom a kezét a szívem választottjának, ugyanakkor részese is lehetek a szülésnek. A kicsik részéről, egy csoda amikor a világra jönnek, kezedben rád néznek, mélyen a szemedbe és megnyugszanak miután megszólalsz. Igen Te vagy aki duruzsolt, aki szeretettel várt rám és rád számíthatok. Igen ezt és még sok minden mást lehet leolvasni az arcukról. Ilyenkor örülnek az Angyalok és ez a kis lélek új erőt ad neked, akár hányszor el vagy keseredve. És ezt kétszer is átélhettem. Köszönöm!
A kis kitérő után folytatom:
Megszülettek a fiúk is. Hétköznapjaink csodálatos összhangban, szeretetben teltek. Közben a munka, hajtás és egyre több belső hang. Jó ideje megállmodtam, hogy mi fog történni. Ez nagy áldás volt nekem. Sajnos a munkahalyem elvesztését is megéreztem. Annyit súgtak, hogy nehéz lesz kimásznom belőle de nehéz helyzetben ritkán leszek. Így is lett. Közben nagyon kedves ismerősöm felhívtam bemérni a lakást, amit egy elég érdekes beszélgetés követett. Beszélgetésünk alatt megemlítette, hogy gyógyítani csak akkor fogok, ha leszokom a cigiről. Arról sajna még nem szoktam le, de a gyógyítás már lételemem lett. A lényeg az, hogy érdekes módon titkolt vágyam volt az embereken való segítés és erről a kedves ismerősöm semmit sem tudott, "de hogy az utam nem tudtam milyen irányba vigyem tovább?" azt nem tudtam. A gyógyításról gőzöm sem volt, de éreztem ez lesz amit csinálnom kell. Ezt követően szinte naponta értek meglepetések. Elkezdtem itthon agykontrollal foglalkozni. A meditálások alkalmával csodálatos képek, megérzések jöttek fel bennem. Kezdtem felszabadultan érezni magam.
Folyt. köv. ;)
2008. január 25., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)