NEM TUDNAK VÁRNI

Júlia és a tesók

A szeretet...

A szeretet...

Erről tartanék előadást. Leírtam, hogy valójában mi is az a szeretet a mai világunkban. Próbáltam más megközelítésből bemutatni, hogy milyennek is kellenne lennie valójában, de nem találtam teljesen hiteles megélést az életemben. Próbáltam a családomra koncentrálni, a két fiú születésére, aminél persze ott voltam, a lányomra aki már kész kis nő és a páromra. Természetesen kezdett összeállni az anyag, de még valami hiányzott. Kezdtem megérteni, hogy miért kell várnom. Még a leghitelesebb átélés várat magára. Ez a megélés Április 19.-én megérkezett a maga 4200 grammjával. Gyönyörű kislánynak adott életet a kedvesem. És akkor kezdett átértékelődni bennem a világ...

Kezdem a szüléstől: Tervezett itthonszülésnek indult. Védekezdtünk mosakodtunk a környezetünkben, mert mindenhol tök hülyék vagyunk, mert.... Kiálltunk az elveink mellett és egymás mellett. A nyomás néha elviselhetetlen volt számomra, de kiálltuk a próbát. Néha már a falat akartam kaparni és sírni lett volna kedvem, de kitartottam a párom kérése és az elveim mellett. Néha olyan érzésem volt, hogy miért is mentem bele, miért is akartam én, hogy így legyen? Kiolvastam egy könyvet az otthonszülésről és kijártam egy "oktatás sorozatot". Kezdtem két felé szakadni. A bíztatás és a "földön járók" között. A szívemre és a páromra hallgattam. Elérkezett a várva várt nap.

ÁPRILIS 19 Hétfő: Reggel szokványosan ébresztő, gyerekek öltöztetése az oviba, leány gyermekem noszogatása, hogy induljon a suliba. Párom is jött volna velünk, mivel elöző nap kérték, hogy menjen egy vizsgálatra mivel a babának a doki szerint 1.-én ki kellett volna jönnie és ez már kicsit aggasztotta szeretett segítőinket is. Ehelyett Kedvesem közölte, hogy nem jön mert fájásai vannak. Gyerekekkel tűz az oviba, majd spuri vissza. Felmerült a gyanu, hogy vakriasztás, de mikor beléptem a kapun megerősödni látszott a gyanúm, hogy itt nem erről van szó. Olyasmit éreztem, mint az angyal beavatáson. Igen itt voltak az Angyalok. Rafaelt (gyógyítás) és Michaelt (védelem) kértem, hogy segítsenek ha beindul a szülés. Nagy levegő és kettesével a lépcsőfokok. Teszek-veszek-izgulok. Eldurran a zuhanycső. Párom megérzésből leküld, hogy szerezzek eggyet. Perzse hogy nem tudok itt a közelben venni. Minden busz elmegy az orrom előtt. Séta, és van időm kiengedni a gőzt. A tanultakat bőszen elkezdem életre kelteni. Ez egy kicsit más, mint amikor kezelek valakit. Persze ameddig nem voltam itthon, a drágámnak is volt ideje magára és magába figyelni. Mire feljöttem mind a ketten ráhangolódva öleltük át egymást. Fájások jöttek és mentek, intenzitásuk váltakozó. Hívtuk a segítőket, akik kb. 20-30 perc múlva itt is voltak. Gyorsan kipakoltunk és elkezdtük a szülés előtti kényeztetést. Elindulnak a kemény fájások, párom áll, guggol, térdel és ül. Sehogy sem jó neki. Kipróbáljuk, hogy széles terpeszben mögé ülök, Ő háttal nekem az ölembe-elé guggol. Kezem a karfa. Kettejüket tartom, eggyüt lélegzünk szorítunk és vele eggyütt érzek. Igen érzem azt amit férfi ilyen közelről (és nem csak testi) érezhet. Vele ringok és hullámzok. Emlékszem többszőr megkérdezték, hogy nem vagyok-e rosszul. Nem voltam, de szinte képbe se, csak rájuk a kicsire és a páromra koncentráltam. 12.57: a kicsi, Júlia Léna megszületett. Boldogan megnyugodva lélegeztünk. Ahogy szerettük volna úgy jött, szeretetben és békességben nyugodt körülmények között fogadhattuk. Gyorsan rátalált a cicire és hamar elkezdett ő is dolgozni. 10 percre rá hazajött a leányom és elvágta a köldökzsinórt. Ő segítette a kicsit az elszakadást az édesanyjától. Meghitt édes hármas. A segítőinket észre sem lehetett venni, habár öt percenként kérdezték, hogy indul-e a második szülés (lepény). Majd az is rendben kijött és szépen elmagyarázták, hogy mi is a szerepe. A leányom ezt abszolút természetesen fogadta, hála nekik. Aztán a fiúk ovó nénije is jött 17 órakkor a fiúkkal. A srácok nagy szeretettel üdvözölték. Természetes volt számukra, hogy Júlia köztük van. Érezhető volt a szeretet és Júlia is jól érezte magát, nem volt idegen neki senki. Elhatároztuk, hogy velünk alszik. Az első éjszaka kicsit nyűgös volt, de hála párom rutinjának a második éjszaka részemre észrevétlen maradt.

Aztán jött a mámorból az ébresztő. Hivatali ügyek intézése, anyakönyv, Anti-d, gyermek orvos és védőnő.

Kijött a választott gyermek orvos és megállapította, hogy minden a legnagyobb rendben van a picivel. Az Orvos levizsgázott mint ember is. Ma mikor a magyar orvos társadalom nagy része elítéli a háborítatlan szülést, Ő elfogadta a döntésünket és nem vetett a szemünkre semmit. Segítségéről biztosított minket. Emberségből jeles. Ő nem az az Orvos akinek két betű jelöli az elért eredményeit. Ő AZ ORVOS.

Védőnő Kijött és csak azt nehezményezte, hogy nem szóltunk előre. Hellyel közzel elfogadta, hogy a boszorkányüldöztetések miatt nem szóltunk. Elég így is a meghurcoltatás. Ettől fogva inkább kíváncsian kérdezett és a gyermek egészségét tette első helyre. Kedvessége és a gyermekek iránti elkötelezettsége példa mutató.

Anyakönyvezetőtől már féltem egy kicsit. Az első öt perc fagyos, rideg volt. De kedvességgel sikerült inkább kíváncsivá tenni. Habár nem értett egyett a módszerrel, nem ágált már annyit. Kezembe nyomott egy csomó nyomtatványt majd eljöttem. Kiléptem az ajtón mire mosolyogva jött utánam, hogy a belépő kártyát ott hagytam és megemlítette, hogyha valamiben tud segíteni szóljak. Itthon a nyomtatványokat elolvasva kikerekedett a szemem. A nyilatkozatban mindenféle meggondolatlan idióták voltunk, de hát nagy az Isten állatkertje és jól megférünk egymás mellett.

Anti-D. Kiderült egy magán labor alapján, hogy a gyermek pozitív míg az anyja negatív. Ilyenkor kell az anti-d szuri, hogy az ellen anyag termelést ne induljon el. Későbbi gyermek vállalás esetére ajánlott pl. Be a területi kórházba ( oda az ismerősöm vitte autóval ) ahol teljes a felháborodás, hogy otthon szűltünk, majd némi telefonálás (ügyvéd) után engedékenyebb hangnemben tájékoztatott, hogy holnap délben visszahívnak, mert az eü. szerint annak jár aki kórházban szül és/vagy befekszik utána 24 órára. Egyébként vegyük meg teljes áron és bárki beadhatja. Másnap személyesen mentem be a receptért mert előzö nap még azt se tudták, hogy miként, vagy kinek a jogköre ezt kiírni. Meglett, ki lett írva! De milyen áron? Az osztály vez. főorvos kiselőadást tartott nekem arról, hogy mégiscsak be kéne feküdni, mert úgy ingyenes. A hanghordozásában benne volt, hogy ezt, hogy képzeltük és mertük megtenni. Csak az nem hangzott el nyilvánvalóan, hogy ő a nagyzsebűfehérköpenyeskisisten aki mindent jobban tud, én meg a gyilkos, zsebet üresen hagyó gondatlan szülő. Majd telefonálgatások, hogy melyik gyógyszertár tudja 12 óra alatt megrendelni, mert ezt külön meg kell rendelni, mert nem szokványos az eset. A dél pesti Jahn Ferenc kórház patikája nyert. Másnap párom és az újszülött ismét a barátom segítségével reggel 10-re át, majd helyszínen az ambulancián be is adták. Se pecsét se bejegyzés a kiskönyvbe. Ez kb a 70. órában. Ugyanis az anti-d injekciót rh összeférhetetlenség esetében 72 órán belül be kell adni. Másnap az anyakönyvi osztályon mosolyogva fogadtak és tíz perc alatt végeztem. Csókoltatom a kedves hölgyeket.

Hallottam ettől rosszabb híreket, de ez 'hál istennek budapesten kerületenként változik.

Végig az elfogadással, megértéssel és szeretettel találkoztam (kivéve a kórházat ).

Nagy szeretet kaptunk a Segítőinktől, Gyermekorvosunktól. Elfogadást a védőnönktől és a hivataltól. Az állami kórházak nagy részének van még mit tanulniuk. Javasolnám az orvosi tanszékeknek, hogy az emberi tényezőt, érzéseket is vigyék be az órarendjükbe, mint tananyagot.

Soha az életbe nem volt olyan döntésem aminek a következményeit ennyire szívesen vállalom. Szeretettel végigvittem és ezt az érzést próbálom meg átültetni az előadásomba. Érzem most már sikerülni fog