Unalmas hétköznapok

Egy kicsit a munka időszakáról.

Sokat dolgoztam ebben az időszakban a szeretet társammal. Úgy nézett ki, hogy három napból egyet voltunk otthon pihenés céljából. Ez egy átlag ami igen széles skálán mozgott. A kilengések korszakából hazatérvén nagy adósság fogadott, tehát a kényszer és részben az élet elől való menekülés vitt erre az útra. Így utólag vissza gondolva szükségem is volt rá, mivel így tanultam meg kiharcolni az igazam és itt tanultam meg mások felett dönteni. Nem volt egy hálás dolog, de későbbi munkáim során több-kevesebb sikerrel tudtam kamatoztatni ezt a felszedett tudást. Félig-meddig sikerült egy kis segítséggel "vezető" beosztásba kerülnöm. Megtanultam vele élni de mivel nem akartam visszaélni vele, így sokszor kerültem összetűzésbe a főnökeimmel. Azt azért elmondhatom, hogy a beosztottaim később is inkább barátként tekintettek rám. Közben voltak munkahely váltások és ha elölről kezdtem a ranglétrát, soha nem éreztem visszaesésnek. Inkább kihívás volt számomra, hogy mindenhol tudok bizonyítani. Később egy elég bizalmas munkát osztottak rám, amit sikeresen elvégeztem. Ennek köszönhetem későbbi sikeres, hosszabb távú munkám. Kezdett életem egyenesbe jönni, de boldog nem voltam. Pont egy ilyen váltásos időszakban ismertem meg egy kedves fiatal de kicsit bohó leányzót. Teljesen véletlenül hoztak össze minket. Úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Annak ellenére, hogy 18 éves volt, hasonló elképzelései voltak az életről mint nekem. Nemsokára hozzám költözött vállalva, hogy szüleivel nézeteltérésbe kerül, de hála szülei rugalmasságának nehezen, de belementek hadd tanuljon a lyány. Kicsit viharosan indult, mert amikor beállított szinte semmi nem volt otthon, s ez kb 2 hónapig így ment. Szóval akkor jött amikor majdnem "0"-án voltam. Aztán egyenesbe került minden és a nagy "sarat" nagyrészt már letudtam. Kettőnk kapcsolata bíztatóan indult, de egy pár hónap múlva elment egy nyaralásra és megismerkedett egy sráccal. Na bumm. Mondtam én mert egy kisebb csalódás volt ez is, de mivel óvatosan mentem bele így nem ért olyan lesúlytóan. Ennek ellenére egy kicsit megrázó volt, mint az is (jó értelemben), hogy egy két hónap múlva visszajött. Megbocsájtottam! Aztán várandós lett aminek akkor nagyon örültem, majd a kicsi sajna elment. Éltünk és továbbra is szerettük egymást. Majd hamarosan jött egy másik kis jövevény. Ennek a kis jövevénynek már nem örültem annyira mivel sok helyről negatívan befolyásoltak és én ezt nem vettem rossz néven mivel a családból jött. Mivel elvetetni nem akarta, így elfogadtam döntését és másfelé vettem az irányt. Édesapám hatására leköltöztünk vidékre. Ott sokkal nagyobb nyomás nehezedett rám és nőtt a családom felől az erőteljesebb befolyás. Ennek az lett a következménye, hogy szakítottunk. Akkor kb.6 hónapos kismama volt. Aztán próbáltam mit kezdeni magammal, de nem találtam a helyem és hülyeségeket hülyeségekre halmoztam, majd visszajöttem Pestre és elkezdtem már nem is tudom hanyadszor, a padlóról felállni. Közbe rájöttem, hogy hol hibáztam, megszületett az én kicsi lánykám aki reményt és még egy kis megnyugvást adott. Mindeközben az otthagyott dolgaimra szemet vetettek és komolyabb csatározások-taktikázások közepette inkább lemondtam róla, a nyugodt élet javára. Most már nem azt nézem, hogy mit és hogyan tették, hanem azt, hogy megtanultam hála nekik azt, hogy az anyagi tényleg nem visz közelebb a boldogsághoz és ha kell inkább kezdem elölről mintsem az életem tönkre tegyék. Végül is ha ez a közjáték nincs, ma nem lennék boldog, büszke 3 gyermekes családapa. Na azért ezt nem adták olyan könnyen. Megint munka, hétvégi apukáskodás és gondoskodás a szeretett leányom iránt. Munka terén megint jöttek a sikeres időszakok, újra kezdtem olyan munkákat kapni amikért érdemes volt dolgozni. Kihívások jellemezték ezt az időszakot. Élni, megfelelni itt is, ott is. Érzelmileg elég hullámzó volt ez az időszak. Kb. így tudnám visszaidézni: Ha szeretetre vágyom odabújok "Manó" (ő volt a társam) mellé, nőt ha akarok úgyis találok de ha családra vágyok, lemegyek az én kicsi lányomhoz és kényeztetem. És ez akkor így működött is. Ettől kezdve újult erővel jöttek az ezós megtapasztalások.

Na mára ennyi. Valahonnan innen folytatom majd :P