2008. február 21., csütörtök

Beavatások

Nehéz igéret volt részemről az, amit ha nem él át az ember azt nehezen érti meg.
Egy szóval is lehetne jellemzni: csodálatos! Az ember egy újat és olyat tanul amit szeret. Mikor erre az útra léptem számomra természetes volt az, hogy az ember tud gyógyítani az univerzm, azaz Isten energiájával. A kérdés csak az volt részemről, hogy mégis hogyan. A kérdésre a beavatások alatt kaptam választ: Hittel. Egyszerűnek tűnik de sajnos ez még sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A mai pénz imádta világban, mikor nem tudjuk eldönteni merre is menjünk tovább, kire is hallgassunk. Egyik ezt, a másik azt mondja. Erős egós világ mellett, szinte nehéz hinni egy megfoghatatlannak tűnő dologban. De egyre többen vagyunk azok akik keresik az utat. Most egy érdekeset fogok leírni: Ez az út bennünk van. Úgy mint Isten, mint a Hit és úgyis mint az élet a maga napos oldalával és nem a könyvekben, igét hírdető emberekben. Nézzetek a szívetekbe és meglátjátok az igaz, feltétel nélküli szeretetet. Merjetek segítséget kérni az égiektől, tárjátok ki szívetek felé és meglátjátok jön a segítség. Én mint gyermekeit terelgető apa mondhatom, hogy tényleg így van. Nézem gyermekem mint küzdd egy számára megoldhatatlannak tűnő feladattal. Nem szól, nem kér és ezért én csak nézem. Küszködik, s még mindig nem szól, de egyszer csak rámnéz és kéri segítségem. Szinte azonnal megoldjuk a problémát, ami már nem is tűnik számára annak aki mer kérni. Így van ez mindennel, de a belénk nevelt "büszkeség?", vagy valami más miatt elfelejtünk kérni. Számomra tök mindegy, hogy miként kérik a segítséget ülve, állva vagy lehajtott fejjel de kérik. Ha egyszer kérik igenis érzek akkora őszinte hitet mögötte, hogy nem mondok nemet. Odafönt sincs ez másképp. A szeretet az mely sok kaput meg tud nyitni. Csak szeress őszintén, bátran és önzetlenül. Szoktam mondani gyermekeimnek ha valamit adnak, azt tegyék önzetlenül és cserébe ne várjanak semmit, hisz úgyis jóval többet kapnak vissza. Megtesznek otthon sok mindent ha kérjük, mert tudják, hogy így akkor mi is többet engedünk. Most ezt a szemléletet követve mentem el az első képzésre. Meditáció, elmélet és megint meditáció. Aztán jött a beavatás arra a szintre amire felkészítettek. Egyébként is egy emelkedett állapotban voltam, így nem csoda, hogy az ember szinte lebegve éli meg. Ilyenkor az energia szintet felhúzzák egy olyan szintre amivel számomra elérhető lesz ez az energia. Csodálatos az a sok fénylény, azok az érzések amik akkor és ott körülvesznek. Ünnepi és fennkölt egyszerre a hangulat. Ünnepelnek, örülnek és üdvözölnek egyszerre. Megható és gyönyörű érzés egyszerre. Majd felszakad egy gát. Ezt mindenki másképp éli meg. Ezután jön a gyakorlati rész elsajátítása. Az elsőnél az ember még egy kicsit talán fel sem fogja, de ha oda figyel rövid időn belül nagy változás fogja érni. Elkezdi használni, aminek meg lesznek az eredményei és ennél csodálatosabb érzés nincs. Egyszerre lesz az emberből gyógyító és hittel érző ember. Ilyen és még sok féle megtapasztalás ért az útra lépésem óta. Észre vettem, hogy azóta az ÉN kezd háttérbe szorulni, aminek a helyét lassan átveszi a MI tudat.
Írtam kezelésekről, egy konkrét esetet írnék folyamatosan a "kezelt" beleeggyezésével és tudtával. De ezt majd legközelebb.
Kívánok mindenkinek boldog és szeretetteli élményeket ...

2008. február 2., szombat

Gyógyítás II.

Már írtam, hogy jó adni.

Ezt már visszajelzésként is többszőr tapasztaltam. Írtam arról, hogy mindig a tudásnak megfelelő feladatot kaptam akár Reiki vagy Csontkovácsolásról legyen is szó. Most írnék egy-két konkrét esetet amik kicsit közelebb vannak a szívemhez. Előszőr megemlíteném Édesanyám bokáját amit, csak és kizárólag folyamatos Reiki kezeléssel értem el. Minden más is megváltozott nála, ami nekem nagyon jól esett. Minden eddigi problémáink evvel párhuzamban, szinte azonnal megszűntek. Anyósom egyszer megkért, hogy fáj a dereka és segítsek neki. Természetesen nem mondtam nemet és a hatás se maradt el. Elég gyorsan sikerült megszűntetni a hátfájását. Jöttek az Angyalok üzenetei amik folyamatosan azt sugallták, hogy a tudásom ne szégyelljem, nem azért van, hogy mint egy kincset őrizgessem, hanem azért, hogy az emberek segítségére legyek vele. Ha tudok és kérik, akkor segítsek menni fog. Ez így is van. Minden nagyképűség nélkül mondom, ha bárki felvesz egy tudást és azt használja a saját javát is szolgálja. Mi is elkapjuk a betegségeket, de sokkal hamarabb lemegy és nem olyan kimerítő betegnek lenni, mivel folyamatosan tudjuk magunkat "tölteni". Mivel sokat gyógyítok így több energia folyik át rajtam, több marad meg bennem is és ezért nem merülnek le az úgymond "aksik". Ugyanakkor mikor kezelek, egy csodás érzés kerít hatalmába, amit a szeretettel tudnék beazonosítani. Nagyszerű érzés! Ez a szeretet a feltétel nélküli elfogadásról szeretetről szól. Mikor nem vársz semmit csak teszed a dolgod mert érzed, ez az utad. Ha nem szívből jön a segítség akkor b.....tom az egészet, valahol elrontottam. Persze tudni kell nemet mondani. Nehéz nemet mondani, de csak akkor mondok nemet ha indokolt. Meszes gerinccel nem csontkovácsolok. Először leszedem a meszesedést, ha ezt nem értik meg Sorry. Na de térjünk vissza a gyógyításhoz. Szóval elkzdtem a családban majd jöttek a barátok és nyílt napon azok, akik kérték. Soha sem mondtam nemet, ha tudtam segítettem. Ahogy elvégeztem a szellemgyógyászatot, a barátom szív koszorúér szűkületével keresett meg. Elötte volt orvosnál aki a kezelés ellenére hosszabodást állapított meg. Elkeseredésében lemondta az orvosi kezelést és hozzám fordult. Egy kicsit meg volt ilyedve mert műtétre írták ki tavaszra. Elkezdtem az eret tisztítani. 4. Kezelés után kértem, hogy az orvosi felügyeletet azért ne hagyja figyelmen kívül, ugyanis az orvosi diagnózis-kontroll nekem is nagy segítség nem is beszélve arról, hogyha más is felmerül azt könyebb mindjárt az elején kezelni. Dec. végén jött a hír: a szűkület helyén már csak egy folt, vagy valamilyen árnyék található. Az orvos faggatta, hogy mit szedett de válaszával leszerelte a dokit. Én ezt most nem idézném :) . Aztán drága anyósom is jelezte, hogy még mindig fáj a háta, hát elkezdtem a kb. huszonvalahány éves meszesedését leszedni. Az első kezelés után hívott, hogy meglepő számára az a tény, hogy egész nap ment, rámolt cipekedett és nem fáradt el. Tudniillik, hogy a meszesedés miatt úgy fél nap tevékenység után, le kellett pihennie, mert mozdulni is alig bírt. Ez aztán egyre jobb lett. Most kint él Német országban, két emelettel feljebb költözött és az egészséges fáradságon kívül semmi baja. Aztán jött apósom kérése a köszvénye miatt. Kb.5-7 kezelés után a vérkép szerint nincs köszvény. Pedig évekig küzdött vele. Van egy régi osztálytársam akivel az általános óta nem találkoztam, de hála a netnek "újra ismerősök" lettünk. Volt egy merész húzásom mégpedig az, hogy csináltam egy honlapot, amit szétküldtem az ismerősök, barátok között. Az ötlet jött onnan, hogy ezt a tudásom nyugodtan hasznosítsam szélesebb körben, mondták ezt a barátok, családtagok és súgták fentről is. Mivel úgy éreztem veszteni valóm nincs hát megtettem. Ennek hatására jelentkezett ez a kedves hölgy is. Elkezdtünk mail-ezni, mivel messze volt és a távolság miatt a személyes beszélgetést nehéz lett volna összehozni, mellette neki is munka, nekem is és ott a családom. Szóval nem egyszerű. Neten keresztül amit tudtam azt megtettem. Nem volt sok, csak meghallgattam és véleményt mondtam, hogy merre és hogyan tovább. Nem konkrét kezelés volt, de hozzá tartozik mivel segítséget kért. Nem feltétlenül a fizikai tünet megszűntetése a gyógyítás. Sokszor a lelki segítség többet adhat ennél. Itt is ez történt, hála Istennek rendbe jöttek nála a dolgok. Büszke vagyok arra, hogy segítségemmel de magától rájött a problémára. Pedig csak utat, lehetőséget mutattam és meghallgattam.

Most ennyi. Ha lesz még valami érdekes biztos leírom. Legközelebb megpróbálom egy kicsit átadni a beavatások világát, átélt érzelmeket. Talán sikerül ;)