Gyógyítás II.

Már írtam, hogy jó adni.

Ezt már visszajelzésként is többszőr tapasztaltam. Írtam arról, hogy mindig a tudásnak megfelelő feladatot kaptam akár Reiki vagy Csontkovácsolásról legyen is szó. Most írnék egy-két konkrét esetet amik kicsit közelebb vannak a szívemhez. Előszőr megemlíteném Édesanyám bokáját amit, csak és kizárólag folyamatos Reiki kezeléssel értem el. Minden más is megváltozott nála, ami nekem nagyon jól esett. Minden eddigi problémáink evvel párhuzamban, szinte azonnal megszűntek. Anyósom egyszer megkért, hogy fáj a dereka és segítsek neki. Természetesen nem mondtam nemet és a hatás se maradt el. Elég gyorsan sikerült megszűntetni a hátfájását. Jöttek az Angyalok üzenetei amik folyamatosan azt sugallták, hogy a tudásom ne szégyelljem, nem azért van, hogy mint egy kincset őrizgessem, hanem azért, hogy az emberek segítségére legyek vele. Ha tudok és kérik, akkor segítsek menni fog. Ez így is van. Minden nagyképűség nélkül mondom, ha bárki felvesz egy tudást és azt használja a saját javát is szolgálja. Mi is elkapjuk a betegségeket, de sokkal hamarabb lemegy és nem olyan kimerítő betegnek lenni, mivel folyamatosan tudjuk magunkat "tölteni". Mivel sokat gyógyítok így több energia folyik át rajtam, több marad meg bennem is és ezért nem merülnek le az úgymond "aksik". Ugyanakkor mikor kezelek, egy csodás érzés kerít hatalmába, amit a szeretettel tudnék beazonosítani. Nagyszerű érzés! Ez a szeretet a feltétel nélküli elfogadásról szeretetről szól. Mikor nem vársz semmit csak teszed a dolgod mert érzed, ez az utad. Ha nem szívből jön a segítség akkor b.....tom az egészet, valahol elrontottam. Persze tudni kell nemet mondani. Nehéz nemet mondani, de csak akkor mondok nemet ha indokolt. Meszes gerinccel nem csontkovácsolok. Először leszedem a meszesedést, ha ezt nem értik meg Sorry. Na de térjünk vissza a gyógyításhoz. Szóval elkzdtem a családban majd jöttek a barátok és nyílt napon azok, akik kérték. Soha sem mondtam nemet, ha tudtam segítettem. Ahogy elvégeztem a szellemgyógyászatot, a barátom szív koszorúér szűkületével keresett meg. Elötte volt orvosnál aki a kezelés ellenére hosszabodást állapított meg. Elkeseredésében lemondta az orvosi kezelést és hozzám fordult. Egy kicsit meg volt ilyedve mert műtétre írták ki tavaszra. Elkezdtem az eret tisztítani. 4. Kezelés után kértem, hogy az orvosi felügyeletet azért ne hagyja figyelmen kívül, ugyanis az orvosi diagnózis-kontroll nekem is nagy segítség nem is beszélve arról, hogyha más is felmerül azt könyebb mindjárt az elején kezelni. Dec. végén jött a hír: a szűkület helyén már csak egy folt, vagy valamilyen árnyék található. Az orvos faggatta, hogy mit szedett de válaszával leszerelte a dokit. Én ezt most nem idézném :) . Aztán drága anyósom is jelezte, hogy még mindig fáj a háta, hát elkezdtem a kb. huszonvalahány éves meszesedését leszedni. Az első kezelés után hívott, hogy meglepő számára az a tény, hogy egész nap ment, rámolt cipekedett és nem fáradt el. Tudniillik, hogy a meszesedés miatt úgy fél nap tevékenység után, le kellett pihennie, mert mozdulni is alig bírt. Ez aztán egyre jobb lett. Most kint él Német országban, két emelettel feljebb költözött és az egészséges fáradságon kívül semmi baja. Aztán jött apósom kérése a köszvénye miatt. Kb.5-7 kezelés után a vérkép szerint nincs köszvény. Pedig évekig küzdött vele. Van egy régi osztálytársam akivel az általános óta nem találkoztam, de hála a netnek "újra ismerősök" lettünk. Volt egy merész húzásom mégpedig az, hogy csináltam egy honlapot, amit szétküldtem az ismerősök, barátok között. Az ötlet jött onnan, hogy ezt a tudásom nyugodtan hasznosítsam szélesebb körben, mondták ezt a barátok, családtagok és súgták fentről is. Mivel úgy éreztem veszteni valóm nincs hát megtettem. Ennek hatására jelentkezett ez a kedves hölgy is. Elkezdtünk mail-ezni, mivel messze volt és a távolság miatt a személyes beszélgetést nehéz lett volna összehozni, mellette neki is munka, nekem is és ott a családom. Szóval nem egyszerű. Neten keresztül amit tudtam azt megtettem. Nem volt sok, csak meghallgattam és véleményt mondtam, hogy merre és hogyan tovább. Nem konkrét kezelés volt, de hozzá tartozik mivel segítséget kért. Nem feltétlenül a fizikai tünet megszűntetése a gyógyítás. Sokszor a lelki segítség többet adhat ennél. Itt is ez történt, hála Istennek rendbe jöttek nála a dolgok. Büszke vagyok arra, hogy segítségemmel de magától rájött a problémára. Pedig csak utat, lehetőséget mutattam és meghallgattam.

Most ennyi. Ha lesz még valami érdekes biztos leírom. Legközelebb megpróbálom egy kicsit átadni a beavatások világát, átélt érzelmeket. Talán sikerül ;)