Dühös vagyok!

Minket "ezosokat" a szeretet és a megértés vezérel, de meddig lehetünk emberfeletti erővel emberek? Csemetéim oktatása a probléma. Nem a csemekkel van a gond. Leányom idegesen jön haza. Apa segítesz? Persze gyere és mondd. Mondja. Amitől kikerekedik a szemem. Nem tartom magam tanulatlannak, de én másképp tanultam és nem értem amit mond. Jobban mondva, nem azt nem értem, hogy Ő mit mond, hanem azt hogy miként mondja. Segítenék osztani, de ők másképp (véleményem szerint bonyolultabban) tanulják. Kevés idő van a tudás átadására és jajj annak a gyereknek aki egy kicsit lassabb. Miért kellennek depis gyerekek? Ők fogják a világ egynéhány családját kiszolgálni? Dilisen?

Fiam középsős és vegyes csoportba jár. A nagyokat készítik fel a suliba. A kicsik velük együtt kell, hogy tanuljanak. Egy mondókát nem igazán tud a gyermek, de a felmérő lapjára megkaptam, hogy NEM ÉRTI A FELADATOT. Persze miután elmondták neki, hibátlanul megoldotta. MIÉRT KELL EZ? Elcsapta a hasát és alvás után az ágy szélére kakilt, de olyat mint a víz! Szóltak neki, hogy nem szégyenled magad? Egy szoba tiszta 5 éves gyermek aki sírva fakad, ha két csepp pisi rámegy a gatyójára nem ért ki a wc-re. Sokszor mikor de. viszem nincs egy egészséges gyermek zsivaj. "Csendjáték" mondja a fiam. Jön az ovó néni sok kis tálkát visz be. Még épp időben vannak, mert űrmértékezünk. 

OK: hogy világunk rohanó és kapcsolatokat tesz tönkre a pénz és annak hajhászása miatt. De ami a sajátunk, a CSALÁDUNK azt miért kell ennyire szétverni? Én nem hagyom! Tiltakozom! Ha csak lehet nem viszem a csemeket oviba. Sajnos a lányommal nem tudok kivételezni, de vele sokkal elnézőbb vagyok és HAGYOM ESTE EGY KICSIT JÁTSZANI. 

Idióta világfelfogásban élünk és mindenki szarik bele. Elbeszélgetek az ovónőkkel, de a kölkön verik el a port. Rajtam kívül senki nem teszi. Miért közönyösek az emberek? Más emberek iránt azt már megszoktam, de saját vérük iránt miért? Korosztályom ezen végig ment. A "nekünk sikerült, akkor nektek is" felfogás szar. Nem azért vállaltam a csemeket, hogy végig nézzem saját gyermekkorom, különben is nekem jobb életem volt mint most nekik. Hanem azért mert bíztam benne, hogy nekik jobb lesz. Hát teszek érte, ha kell leírom, ha kell kiállok a hősők terére kiabálni, hogy az élet így egy adag szar és élje az aki ezt követeli tőlünk. Előbb utóbb, vagy bezárnak, vagy lesz olyan aki mellém áll. Ettől rosszabb már nem lehet, mert életünk már nincs. A pénz, a munka, a rabszolgaság uralja. A piacgazdaság rabszolgái vagyunk. De a gyermekeinket ebbe ne kényszerítsük bele, vagy mi se leszünk jobbak, mint akik minket irányítanak. Ne legyünk büszkék a tudományunkra, mert amennyit nyertünk vele, kétszer annyit vesztettünk az emberségünkből. Uff én beszéltem...