Idézet egy levélből:
"Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán az elején. Lehet, hogy egy kicsit csapongó lesz, és hosszú, de nekem fontos lenne tudnom, hogy csak a képzeletem játsszik-e velem, vagy nem. Nem is tudom, hogy mióta, de többnyire érzem mások kisugárzását ha dolgoznak. 15 évesen kezdtem a harcművészetet. Nem igazán a szereplés érdekelt hanem a velejáró filozófia meditáció. Az eredménye az lett, hogy a passzív meditálások során, szinte az egész tréning fáradalmait ki tudtam pihenni 5 perc alatt. Esténként otthon ki tudtam válni a testemből, és kívülről szemléltem magam. Rá nemsokára elvesztettem a nagypapámat, aki nekem a mai napig a példaképem. Ebben az furcsa, hogy távozása előtt egy nappal voltam nála a kórházban, Ő nem tudott magáról, de engem megismert, és elköszönt. Akár mennyire szerettem, a távozása nem ért sokként, hanem egy természetes dologként éltem meg. Ettől kezdve lettem "ösztön ember". Erőteljesen hallgattam a megérzéseimre, és előre megálmodtam dolgokat, amik mikor teljesültek nem értek váratlanul, és a megoldás "már megvolt az álom emlékek miatt", ez a mai napig is tart. Jöttek a barátnős korszakok. Ezt azért említem meg, mert itt okoztam meglepetést. A leányzó agykontroll tanfolyamot végzett, és büszkélkedett, hogy mi mindent tud. Hát teszteltük. Először bemérte az aurámat, és közölte, hogy jó, mire én megkértem, hogy mérje meg újra, s kisebb lesz "ő" mosolygott, és megtette, mire megdöbbent, hogy igen összement. Többször megmérte mire kértem, hogy hagy tegyem vissza, mert borzasztó rossz érzés volt. Ma már nem tennék ilyet. Az is sikerült, amivel teljesen zavarba hoztam "mindez elött mondta, hogy mi is az aura, amit én a belső energia mozgásával utaztattam". Következő próbánkra letett egy pohár vizet piros paprikával a tetején, és az ő instrukció alapján megforgattam a vizet, majd vissza. Ezután egy jó darabig gondolati úton beszélgettünk (először ott számkitalálosdi, majd a mikor leutazott a balcsira, egy megbeszélt időben megkerestük egymást, és "gondolatot cseréltünk"..Aztán jóval később az Arc c. film hatására egy jó barátommal hülyültünk, hogy mire képes az agy. Ezt is ki kellett próbálnom. A gyakorlat meglepett. Nyáron a buszra várva beleképzeltem magam egy kavicsba. Éreztem , és láttam a hideg kristályokat, és egy kicsit fáztam is. A kristályok között repültem! Az életem egy-egy kérdéses helyzetét folyamatosan megálmodtam, és elfogadtam. Na most ugrok egy kicsit. Remélem nem untatlak.Ezt a szunnyadó időszak követte. Ugyan elkezdtem foglalkozni a gyógyítás ötletével, de ez sokáig csak egy későbbi cél volt. Aztán egy olyan öt, vagy hat éve kezdtem megismerni akkor nekem még érdekes embereket. Táltos, Kineziológus. Pont ebben az időben távozott a nagymamám is. ezt a táltos szinte magátol mondta el egy két perces csöndben egymás mellett ülés után. Hazafelé menve éreztem egy energiát. Megnéztem az órámat, és másnap rákérdeztem Táltos ismerősömre, hogy ő volt-e, és mikor. A válasz igen, és az általam megjegyzett idő is stimmelt. A feleségemmel a Kinezológus tanácsára jöttünk össze, és azóta is boldogan élünk. Javasolta, hogy tegyem fel hangosan, és egyszerűen a kérdést, majd figyeljem a választ. Ennek hatására írtam egy levelet a páromnak, amiből esküvő, és három gyermek lett. A főbérlőnk számmisztikával foglalkozik. egy éve mondta, hogy én már egy új nemzedék előhírnöke vagyok "úttörője", amit esk. még mindig nem értek. Visszatértem ezután a gyógyítás gondolatához. Kb. két hónapja fent volt egy nagyon kedves ismerős hölgy, aki jött bemérni a lakást, beszélgetésünk közben rámnézett, és azt mondta, hogy gyógyítani csak akkor fogok, ha leszokom a dohányzásról. A legmeglepőbb részemre az volt, hogy ezt így nem is említettem neki. Elkezdtem párom segítségével itthon az agykontrollt, majd meglepő eredmény született. A harmadik, vagy negyedik alkalom után, többször tapasztaltam, hogy fehér fényt látok, és érzek a tarkomnál. Szó ami szó nagyon jól esett. Egy hónapja megismerkedtem párom egyik ismerősével, aki gyógyítással, energia közvetítéssel foglakozik . Volt vele egy beszélgetésem, ami ráébresztett arra, hogy nekem van egy komoly feladatom, mivel ez amit leírtam nekem természetes, nem ijesztő, míg neki pl: komolyan tanulni kellett, és néha megijedt. Most nem érzem magam elszállva, sőt egy kicsit talán megilletődve, hogy hol, és milyen formába tudom én ezt a tudást kifejleszteni, hogy másokon segítsek? Azóta egyre több helyen érzem az energia áramlását. Kipróbáltam, hogy mi történik, ha kérek. KAPTAM."
Na ennyit a kezdetekről ma már tudom, hogy a tudás miként fejleszthető és tudom, hogy miként tudok másokon segíteni. Na de haladjunk sorjába....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése