Mint földi-fizikai síku lény akinek van hite, szinte alig értem a fenntről jövő infókat. Kicsit viccesen jönnek a lehetőségek. A gyógyítás szépen csordogál a maga útján. Biztos vagyok benne, hogy annak is eljön az ideje, mikor a munkám egészét e nemes tevékenység fogja kitenni, de addig is.... és itt jön a csavar. Elkötelezett híve vagyok annak a felfogásnak, hogy a pénz nem boldogít és távol tartsam magam az üzleti élettől, amibe egyszer kétszer volt szerencsém belekóstolni. De ez most más! Vagy mégse? Kisegítőként vállaltam munkát egy barátomnál. Volt egy beszélgetés ami inkább tanácsadásnak, vagy inkább privát véleménynyílvánításnak indult és itt közös hullámhosszon tudtunk pörögni. Most kaptam lehetőséget tőlük, hogy bizonyítsak és segíthessek ezt a beszélgetést valóra váltani. Üzlet ezotéria. Hit és pénz. Igen tudom, hogy valamiből meg kell élni, de miért így? Igaz mostmár csak nevetek rajta, de még mindig nem tudom hova tenni az érzelmek viharát. Teljesen más terveim vannak, de így felborulni látszik. Vagy egyszerűen így érem el a célom? Az egó és a szív csatája. Sötétben tapogatózok és nem tudom, hogy melyik a helyes út. Mindig azt mondom, hogy amelyikben jól érzed magad. Csak az a baj, hogy magamban nem tudok rendet rakni. Mily igaz a két közmondás "Isten útjai kifürkészhetetlenek, vagy a cipész cipője a lukas". Mind a kettő megy és mind a kettőt jó érzéssel végzem. De jó lenne ha valaki segítene, de még ez a vonal sem járható mert a két csemetémet a nyakamba varrták és mint mélyebb meditáció teljesen ki van lőve. Szimplán csak magamra nincs idő. Na így nem tudok magamban rendet tenni, de úgy érzem ennek is megvan a miértje. Legalább megint teljesen az érzéseimre kell hagyatkoznom, amit a szívem diktál. Hogy a vicc teljes legyen, erőteljes foglalkoztat egy pénz nélküli közösség, egy farm kialakítása. Nem baj mert érzem, hogy így leírtam megkönnyebbültem és tudom ezt az utat kell most járnom. Csak az összefüggéseket nem találom még.
Mindenben, ami bánatot okoz neked, jusson eszedbe a következő alapelv: nemcsak hogy nem szerencsétlenség, ami történt, hanem olyasmi, amit derekasan elviselni egyenesen szerencse.
Marcus Aurelius
1 megjegyzés:
"Elbújt a Hold, az ég szomjat olt
A szárnyad most használd"
NOX
Megjegyzés küldése