Gyógyítás....

A tanultakról még egy kicsit

Érdekes, hogy kezelések alatt hiszek abban, hogy meg tudom csinálni, de ma is meglepődök az eredmények hallatán. Ami még furcsa a számomra az az, hogy annyira ismerős minden. A beavatások során úgy éreztem mintha már egyszer megtörtént volna. A gyógyítás is természetes számomra, nem akadok ki a kéztartásokon és azon, hogy az energia van-áramlik a kezemből. Olyan érzésem van néha, mintha mindig is ezt csináltam volna, csak a tudásomat kell hozzá frissítenem. Ettől függetlenül, igenis kell a visszajelzés, a megerősítés. Az egómnak is jót tesz az őszinte vélemény és így a gyógyulást, sikerként élem meg. Eddig negatív véleménnyel csak egyszer találkoztam, de azt betudtam a tanulás részének. Megtanultam alázattal viseltetni a gyógyítás iránt. A szeretetet nyújtás, a hozzám fordulók iránt. Ezek nélkül nem érzem azt, hogy tudnék gyógyítani. Ezt a gyógyítók mellett lévő segítők is megerősíítik. Ha csak abból indulunk ki, hogy ők is szeretetből vannak mellettünk és ők is alázattal vannak egy felsőbb hatalom iránt, akkor miért tennénk mi is másként. Erre világított rá számomra az Angyal kommunikácíó elvégzése. Eddig is éreztem és így is cselekedtem, de mostmár tudatosan végzem így a dolgom és ha lehet erre még jobban odafigyelek. Nem véletlen a szlógen az Álom Manó honlapon "szeretek adni", mert tényleg nagyon jó érzés úgy adni, hogy a másiknak örömet és egészséget adok.
Angyal kommunikáció:
Csontkovács képzésen a kétségbeesés küszöbén jött a sugallat, hogy nekem az "Angyalt" is el kéne végeznem. Nem igazán vágytam rá, de mivel idáig csak jót súgtak belevágtam. Nem vártam tőle semmit és mégis rengeteget kaptam. Gyógyításaim során félmeditatív állapotban, egy Angyal segítségét kérve dolgozom. Egyfelől nagy biztonságot és erőt ad, másfelől nyugalmat szeretetet tudok vele nyújtani. Megtanultam odafigyelni a saját és mások érzéseire. Sokkal jobban tudok szeretni, elfogadni és megbocsájtani. Mellettük tanultam meg igazán az alázatot és a kapott tudásom megbecsülését. Az Angyal kommunikáció mélyebb elsajátítása még több dolgot és érzést fogadtatott el velem. Ezt csak azért nem írom le, mert mindenkinél másképp jön fel és vallom, hogy aki erre kíváncsi, az élja át. Az igaz, feltétel nélküli szeretetet átélni nem is olyan egyszerű.
Ezek után jött az Aktív Szellemgyógyászat:
Döbbenet! Csak így tudom röviden jellemezni. A gyógymódok közül talán az eggyik legütősebb, amivel valaha is találkoztam. Gyors eredmény a tüneti szinteken. Teljesen mindegy, hogy mi bajod (ha csak nem karmikus) helyre lehet hozni. Itt kaptam egy segítőt, aki végig ott van velem miközben gyógyítok. Végig figyelemmel kíséri munkám és segít abban, hogy a kezeltnek a lehető legjobbat tudjam adni. Gondolat, megérzés útján ad nagyon sok jó tanácsot. Itt én dolgozom, de az ő segítségével. Ha jól végzem a dolgom észre sem veszem, hogy ott van. A vele való munkát, nem lehet kellő alázat és elfogadás nélkül végezni. Már túl voltam egy-két kezelésen, mikor jött egy érzés mely szerint, -Oksa hogy a tüneteket megszűntetem, de mi lesz a lelki szinten? Ekkor jöttem rá az Aroló lényegére. A két kezelés egybevonásával játszi könnyedséggel elérem, hogy nem csak a fizikai tüneteket tüntetem el, hanem egyben a lelki problémákra is adhatok gyógyírt. Így a lelki és a fizikai gyógyulást lényegesen fel lehet gyorsítani. Ugye az nem kérdés, hogy a betegségek 95%-a vezethető vissza lelki eredetre? Az Arolóval így tudom erősíteni a Szellemgyógyászat hatását. Ha belegondolok, hogy egy-két esetet nem támogattam meg Arolóval.

A folytatásban, majd jönnek a konkrét esetek. Remélem érdekes lesz ;)

Innen már a gyógyításé a főszerep

Felvett tudás gyümölcsei...

Persze azért nem feledkeztem el a családomról sem. Mindig is első szempont az életemben, a szeretett társam és a csemetéim! Sokan vannak akik feladják előző "életüket", de úgy érzem azon szerencsések közé tartozom, akik ezt be tudják építeni az életükbe. Nem lettem ettől se hittérítő, se "hudeelszállt" ezós. Abszolút úgy érzem, hogy ettől függetlenül ugyanolyan ember maradtam mint aki voltam. Kicsit hebehurgya, kicsit szétszórt, de a szeretetet, mint igazi szeretetet már átértékelve látom. Másképp élek meg dolgokat és őszintén tudok örülni, nevetni és merek boldog lenni. Nem mondok mindennap hosszas imákat de hiszem, hogy mindenkiben ott van Isten és mindenki szeretni való lélek. Megtanultam nem ítélni mert nem tudhatom, hogy neki ezt tényleg át kell-e élnie, vagy sem.
Szóval a Reikivel nagyon sok olyan megtapasztalásom volt rövid időn belül, amit nehéz lenne össze gyűjteni. Leginkább a sikerek ellenére azt emelném ki, hogy tiszta szívből tudtam választani. A gyógyítás útját. Ha érzetem nem csal, akkor feladataim közé tartozik a tudásom tovább adása, ami még egy kicsit messzebb van, de tudom, annak is eljön majd az ideje. Az Aroló és a Csontkovácsolás, szinte egyszerre jött. Azt hittem ez majd gyökeresen megváltoztat mindent, de tévedtem. Először a csontkovács képzés elején szembesültem avval, hogy nem biztos tudom-e csinálni, mivel nagyon sok "nagyobb tudással" bíró résztvevő volt ott. Aztán történt valami. Kaptam jelzést a segítőmtől, hogy jó helyen vagyok és bízzak magamban. Jó jó de hogy mikor mindenki tudja mit is csinál? Nekem totál szűz volt ez a terület. De kezdtem figyelni. A sors úgy hozta, hogy két igen tapasztalt természet gyógyász ült mellettem, Mind a kettőnek voltak rossz beidegződései ellenben nekem nem. Tisztán azt tanultam amit mutattak, ami nekik nem is volt olyan egyszerű. Ők tapintással totóztak, hogy mi lehet a baj, nekem ez nem ment, de csukott szemmel láttam, hogy mi is okoz problémát. -Hogy ez honnan jött? Utalnék az első bejegyzésben a kavicsra, illetve volt még egy aranyos. A kavics story-s időszakom előtt volt egy kis bonsai fám. Vissza kellett nyírnom amit nem tudtam eldönteni, hogy hol is kezdjem. Használtam a passzív meditálást, aminek az lett a vége, hogy közel egy óra alatt ültem a kis fa előtt és testét belül végig járva kialakult az a kép ami megfelelt neki és nekem is. Már megvolt a Reiki beavatásom miután, a növények Reikizése alatt is ki-be mászkáltam a törzsükben,leveleikben és gyökerükben. Utaztam a belsejükben.-
Tehát kezdtek az esélyek kiegyenlítődni. Persze a gyakorlat még mindig az ő javukra szól, de ezt a hátrányt erőteljesen dolgozom le mivel sokan kérik a segítségem és tényleg sokat segít. Első adandó alkalommal kedves barátaim megkértek, hogy mutassam meg frissen szerzett tudásom. /-Ez az a hely amit nagyra becsülök és nekem nagyon sokat ad a mai napig barátilag és szellemileg egyaránt. Tudásom nagy részét általuk szereztem meg. Sok szeretetet küldök ezúton is Katának és Jánosnak :). / Belementem és büszkén megmutattam, hogy mit is tanultam. Egymás után 5 emberen, ami tanulásnak nagyon jó volt, de egyben hülyeség is mivel rettentően elfáradtam. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a végén fel ne kelljen locsolni. Mégegyszer ilyet nem teszek. Azóta több embert tudtam kezelni és egy kivételével, mindenhonnan pozitív vissza jelzést kaptam. Azaz egy szinte az elején volt. Ez egy ilyen kisebb jelzés értékű volt, egyfelől a földön tartott, másfelől viszont megtanultam, hogy vannak akiknek nem erre van szükségük. Erős de hatásos lecke volt.
Az Arolót hiába akkor végeztem el amikor a csontkovácsolást, de kellett egy kis idő mire elkezdtem használni mert most jöttem rá a lényegére. Ehhez kellett az Angyal kommunikáció, majd az Aktív szellemgyógyászat.

Ez legyen a következő :)

Folyt. köv. :)

Nagy Változások....

Hát igen, az Agykontrolltól még ha nem is tanfolyamon, de nagyon sokat kaptam. Rájöttem, hogy igenis merrefelé kell az életem hajóját kormányozni. Az egyik ilyen meditálás alkalmával, középső fiam volt itthon betegen. Lázasan aludt el és kértem az égieket, hogy adjanak nekem erőt amivel levihetem a fiam lázát. Megkaptam, belekönnyeztem annyira jól esett a segítségük. Ezelőtt segítséget "idegen" helyről nem kaptam, most akkora szeretet energiát kaptam, amit a fiamnak tovább adva, le tudtam vinni a lázát. A megérzésemre hallgatva adtam át neki, amit szerintem a mai tudásomal inkább a Reikihez hasonlítanék, de mégis sokkal másabb volt. Később kipróbáltam, hogy kérek még energiát, s lőn meglepődés KAPTAM. Azért még kellett egy-pár löket ahhoz, hogy tovább lépjek. Az egyik ilyen eset, az asszonykám egy kedves ismerősével (ő is ezoterikus úton jár), történt beszélgetés, amit én a végső lökésnek tartok.
Ettől kezdve felpörögtek az események: szeptember Reiki I. majd II., október Aroló I., Atlantiszi lágy csontkovácsolás, Angyal kommunikáció I., november Angyal II. és december Aktív szellemgyógyászat I-II. Gyors felfutás? Na de nézzük csak.. Minden felvett tudás után, szinte azonnal kaptam a fentiektől, a szintnek megfelelő feladatot.
Reiki I után az egész család kérte a segítségem. Kivétel nélkül mindenkit elkezdtem kezelni, mivel azt is tanultam, hogy gyakorlat teszi a mestert. Az eredmény: kicsi csemetéim nem voltak lázasak ha betegek lettek (a láz nálunk 38 felett kezdődik, ami igen tartós volt). Könnyebbséget akkor éreztünk mikor lecsengett az az időszak, hogy négy óránként különböző láz csillapítók és mindez hűtő fürdővel megspékelve.
Reiki II beavatás után hazatérvén anyósom kérte a segítségem, aki mellesleg német országban volt, hogy csináljak valamit a vállával mert nagyon fáj neki. Még le se vetkőztem, de máris kipróbálhattam újonnan szerzett tudásom. Azonnal hatott. Mivel kisded csemetéim iszonyúan ficánkolósak, ezért az I-es tudással csak este alvás után tudtam kezelni, de így akkor kezeltem amikor csak akartam és nem kellett feltétlen megvárni amíg elalszanak. Az elejétől kezdve kezeltem a növényeim, akik meghálálták, gyönyörű szépek. Édesanyámat is a kezdetektől kezdve kezelem. Mikor szeretett nagymamám eltávozott akkor tört el édesanyám bokája. Az orvosok azt mondták, hogy gyógyult és ettől többet nem tehetnek. Kicsit deformált volt a bokája és sokkal fáradékonyabb volt, amit betudott 55 eltelt évének. A kezelés célja nem ez, hanem egy jobb közérzet és az immunrendszer erősítése volt. Az, hogy kb. 5 hónapi kezelés után (ami átlag havi 3 kezelés), nem fárad el olyan könnyen mint azelőtt, jobb a közérzete, erősebb az immunrendszere és jön helyre a bokája. A deformáltság szemmel láthatóan kezd megszűnni. Pszihésen is sokkal stabilabb lett. Idáig a Reikivel, nagyon sok szeretetet, megnyugvást és lelki stabilitást tudtam adni. Akárkit kezelek a Reikit nem hagyom ki. Nekem a Reikiről az Isteni szeretet és gondoskodás érződik ki. A Reiki egy csodálatos dolog

Kis kitérő

Hát a két fiam születése:

Mindig ott akartam lenni a szülésnél. Mivel akkor külön voltunk így érthető, hogy a leányom születésénél, csak látogatóba tudtam menni. Akkor nem adatot meg a lehetőség, de utána ezt kétszer is bepótolhattam. Mind a két fiamnál bent voltam. Többféle apa van: aki be akar menni, kint akarja várni és aki még a köldökzsinórt is elvágja. Én bent voltam de a köldökzsinórt inkább a dokira bíztam. Csodálatos mikor a két szeretett lénnyel vagy bent. Állítom, hogy nagy segítség ha csak fogom a kezét a szívem választottjának, ugyanakkor részese is lehetek a szülésnek. A kicsik részéről, egy csoda amikor a világra jönnek, kezedben rád néznek, mélyen a szemedbe és megnyugszanak miután megszólalsz. Igen Te vagy aki duruzsolt, aki szeretettel várt rám és rád számíthatok. Igen ezt és még sok minden mást lehet leolvasni az arcukról. Ilyenkor örülnek az Angyalok és ez a kis lélek új erőt ad neked, akár hányszor el vagy keseredve. És ezt kétszer is átélhettem. Köszönöm!

A kis kitérő után folytatom:

Megszülettek a fiúk is. Hétköznapjaink csodálatos összhangban, szeretetben teltek. Közben a munka, hajtás és egyre több belső hang. Jó ideje megállmodtam, hogy mi fog történni. Ez nagy áldás volt nekem. Sajnos a munkahalyem elvesztését is megéreztem. Annyit súgtak, hogy nehéz lesz kimásznom belőle de nehéz helyzetben ritkán leszek. Így is lett. Közben nagyon kedves ismerősöm felhívtam bemérni a lakást, amit egy elég érdekes beszélgetés követett. Beszélgetésünk alatt megemlítette, hogy gyógyítani csak akkor fogok, ha leszokom a cigiről. Arról sajna még nem szoktam le, de a gyógyítás már lételemem lett. A lényeg az, hogy érdekes módon titkolt vágyam volt az embereken való segítés és erről a kedves ismerősöm semmit sem tudott, "de hogy az utam nem tudtam milyen irányba vigyem tovább?" azt nem tudtam. A gyógyításról gőzöm sem volt, de éreztem ez lesz amit csinálnom kell. Ezt követően szinte naponta értek meglepetések. Elkezdtem itthon agykontrollal foglalkozni. A meditálások alkalmával csodálatos képek, megérzések jöttek fel bennem. Kezdtem felszabadultan érezni magam.
Folyt. köv. ;)

Már nem is olyan unalmas hétköznapok!

Szóval négyből, mégis inkább kettő.

Kérdésem az volt: Mit is tehetek azért, hogy a további életem ne a kérdőjelektől függjön. Hogyan rendezzem az asszonykámmal ezt a kérdést? Jött a válasz! Levelet írtam feltéve mindent egy lapra, őszintén az érzéseimről és megkérdeztem, hogy most vele, vagy nélküle tervezzem a jövőm. A levél beváltotta a hozzá fűzött reményeket. két hónap múlva megkérte a kezem és én igent mondtam. A család-nő-szeretet, ez meglett egy helyen és jöttek az ezós élmények. Kisebb buktatókkal ugyan de hibákból tanulva elindult egy harmonikus élet kezdete. Kapcsolatunkat a költözések (fészekrakás) jellemezte. Ekkor történt, hogy elment a nagymamám is. Kicsit drasztikus volt, mivel édesanyám lelkileg nem volt rá felkészülve, így nagymamám az égiek segítségét kérte. Anyámnak 2-3 nappal előtte eltört a bokája. Másnap a nagymamámat megkérdeztem, hogy mikor akar haza jönni? A válasz nem lepett meg mivel nagyon látszott rajta, hogy mit is szeretne. Megkért, hogy vigyázzak édesanyámra és a családomra. Elköszönt és megnyugvással fogadta, hogy elengedtem. Az érdekes az volt, mikor a telefonhívást kaptam senkinek sem szóltam de Táltos ismerősöm 10 perc hallgatás után mindenkit megkért, hogy hagyjanak magamra mert most erre van szükségem. Még aznap délután megosztottam vele a hírt majd megígérte, hogy segít. Buszon hazafelé menet éreztem több energia hullámot, aminek az idejét megnéztem. Másnap megkérdeztem, hogy ő küldte-e az energiát, amire a válasza igen volt. Elmondottak alapján még az idő is stimmelt. Ezt egy kemény próba követte, mivel édesanyám a törött lábával nálunk volt és otthon a csemete is várt, nekem kellett erősnek lennem. Ha nincs ez a fajta „józan” gondolkodásom és nem hallgatok a belső hangra nem biztos, hogy olyan simán átvészelem ezt az esetet, de hála Istennek senki nem vett észre szinte semmit. Minden ment a maga természetes útján. Ezt követően a belső sugallatok vezettek, hallgattam rájuk. Munkahelyi dolgokról sok mindent előre megálmodtam. Sokszor vesztes helyzetből másztam ki, mert emlékeztem az álmomra és az adott megoldást. Sokszor elismerést váltott ki másokból, nekem mindenesetre megnyugvás volt. Sok mindennel foglalkoztam, de az ezotéria még mindig köd volt számomra. Nem volt idegen, csak nem volt vele még dolgom. Nem is olyan később annak is eljött az ideje, ami után igen gyorsan felpörögtek az ilyen irányú megtapasztalásaim. Ami még nagyon sokat adott, a másik két kicsi fiam születése.

Majd itt folytatom ;)

Család, Szeretet, Nő

Később ez a hármas élet kiegészült!

Ezt az időszakot eleinte a hármas érzés vezette. Ha kellett volt nő, szeretetre ott volt hű társam, család pótlásra ott volt kicsi leányom. Egy darabig, úgy két és fél évig tök jól működött. Aztán elegem lett belőle, semmi stabil és nem őszinte érzelmek. Mindent egyszerre szerettem volna, egy helyről megkapni. Mikor lányom megszületett, minden barátnőmnek kijelentettem, hogy a feleségem, csak is kizárólag leányom anyja lesz. Igen, nagyon szerettem volna, hogy ez így legyen de erre három évet kellett várni. Talán így akartam a hölgyeknek tudtukra adni, hogy nem akarok semmi komolyat. Munkám és magán életem során egyre jobban odafigyeltem a "belső" hangokra. Ha lehet azt mondani, abszolút megérzések alapján döntöttem és szinte soha sem mérlegeltem. Odafönt nagyon vigyáztak rám! Egyre többször álmondtam meg előre helyzeteket, és az adott szituban tisztán bevillant amivel tudtam élni. Vesztesnek tűnő helyzetekből nyertesen jöttem ki. Ma már tudom, hogy az őrangyalom így küldött üzeneteket és így segített. Sokszor még a mai napig is vannak erőteljes megérzéseim. Visszatérve a három az egyben tudathoz: Lányom születése után a családom vissza akartam kapni, de az sors megmutatta szeszélyes mivoltát nekem. Volt mit ledolgoznom. Talán más rég feladta de én elszántan küzdöttem. Szembeszálltam asszonykám néha jogos gyűlöletével, és a "pofonokkal" dacolva folytattam a harcom. A tét számomra nagy volt. Az életbe nem kellett így küzdenem semmiért. Viharos érzelmek, keserűség, fájdalom kísérte ezt az utat de a lányom és a célom, mindig erőt adott. Arról nem is beszélve, hogy asszonykámat még mindig nagyon szerettem. Ebben az időben egyre több ismerősöm lett akik foglalkoztak ezoteria valamelyik vállfajával. Nagyon sokat beszélgettünk. Volt köztük tanuló természetgyógyász, kineziológus, agykontrollos, táltos és még sorolhatnám. Egyszer asszonykám (majdnem 3 év után) megkérdezte, hogy nincs- é kedvem lemenni velük és egy baráti párral a velencei tóhoz nyaralni? Naná, hogy igent mondtam, úsztam az örömtől. De aztán jött a hinta. Én ugyan elmondtam, hogy nem csak a csajszit hanem őt is akarom de nem voltam elég határozott. Ő is bizonytalan volt. Ebben az időben ,egyik ismerősöm megkérdezte, hogy mi bajom van a kapcsolataimmal. Őszintén elmondtam neki tanácstalanságom és azt, hogy nem tudom eldönteni hogyan tovább. Tett egy javaslatot mégpedig azt, hogy a kérdést tegyem fel érthetően, hangosan és az első sugallatra hallgatva tegyem azt. Hát megtettem s lőn csoda, jött a válasz.
Tehát ilyen módon egészült ki a négyes. Család, nő, szeretet és az ezós élmények. Ebből később újra három lett. ;)

Hogyan? Miképp? Majd innen folytatom.....

Unalmas hétköznapok

Egy kicsit a munka időszakáról.

Sokat dolgoztam ebben az időszakban a szeretet társammal. Úgy nézett ki, hogy három napból egyet voltunk otthon pihenés céljából. Ez egy átlag ami igen széles skálán mozgott. A kilengések korszakából hazatérvén nagy adósság fogadott, tehát a kényszer és részben az élet elől való menekülés vitt erre az útra. Így utólag vissza gondolva szükségem is volt rá, mivel így tanultam meg kiharcolni az igazam és itt tanultam meg mások felett dönteni. Nem volt egy hálás dolog, de későbbi munkáim során több-kevesebb sikerrel tudtam kamatoztatni ezt a felszedett tudást. Félig-meddig sikerült egy kis segítséggel "vezető" beosztásba kerülnöm. Megtanultam vele élni de mivel nem akartam visszaélni vele, így sokszor kerültem összetűzésbe a főnökeimmel. Azt azért elmondhatom, hogy a beosztottaim később is inkább barátként tekintettek rám. Közben voltak munkahely váltások és ha elölről kezdtem a ranglétrát, soha nem éreztem visszaesésnek. Inkább kihívás volt számomra, hogy mindenhol tudok bizonyítani. Később egy elég bizalmas munkát osztottak rám, amit sikeresen elvégeztem. Ennek köszönhetem későbbi sikeres, hosszabb távú munkám. Kezdett életem egyenesbe jönni, de boldog nem voltam. Pont egy ilyen váltásos időszakban ismertem meg egy kedves fiatal de kicsit bohó leányzót. Teljesen véletlenül hoztak össze minket. Úgy voltam vele, hogy egy próbát megér. Annak ellenére, hogy 18 éves volt, hasonló elképzelései voltak az életről mint nekem. Nemsokára hozzám költözött vállalva, hogy szüleivel nézeteltérésbe kerül, de hála szülei rugalmasságának nehezen, de belementek hadd tanuljon a lyány. Kicsit viharosan indult, mert amikor beállított szinte semmi nem volt otthon, s ez kb 2 hónapig így ment. Szóval akkor jött amikor majdnem "0"-án voltam. Aztán egyenesbe került minden és a nagy "sarat" nagyrészt már letudtam. Kettőnk kapcsolata bíztatóan indult, de egy pár hónap múlva elment egy nyaralásra és megismerkedett egy sráccal. Na bumm. Mondtam én mert egy kisebb csalódás volt ez is, de mivel óvatosan mentem bele így nem ért olyan lesúlytóan. Ennek ellenére egy kicsit megrázó volt, mint az is (jó értelemben), hogy egy két hónap múlva visszajött. Megbocsájtottam! Aztán várandós lett aminek akkor nagyon örültem, majd a kicsi sajna elment. Éltünk és továbbra is szerettük egymást. Majd hamarosan jött egy másik kis jövevény. Ennek a kis jövevénynek már nem örültem annyira mivel sok helyről negatívan befolyásoltak és én ezt nem vettem rossz néven mivel a családból jött. Mivel elvetetni nem akarta, így elfogadtam döntését és másfelé vettem az irányt. Édesapám hatására leköltöztünk vidékre. Ott sokkal nagyobb nyomás nehezedett rám és nőtt a családom felől az erőteljesebb befolyás. Ennek az lett a következménye, hogy szakítottunk. Akkor kb.6 hónapos kismama volt. Aztán próbáltam mit kezdeni magammal, de nem találtam a helyem és hülyeségeket hülyeségekre halmoztam, majd visszajöttem Pestre és elkezdtem már nem is tudom hanyadszor, a padlóról felállni. Közbe rájöttem, hogy hol hibáztam, megszületett az én kicsi lánykám aki reményt és még egy kis megnyugvást adott. Mindeközben az otthagyott dolgaimra szemet vetettek és komolyabb csatározások-taktikázások közepette inkább lemondtam róla, a nyugodt élet javára. Most már nem azt nézem, hogy mit és hogyan tették, hanem azt, hogy megtanultam hála nekik azt, hogy az anyagi tényleg nem visz közelebb a boldogsághoz és ha kell inkább kezdem elölről mintsem az életem tönkre tegyék. Végül is ha ez a közjáték nincs, ma nem lennék boldog, büszke 3 gyermekes családapa. Na azért ezt nem adták olyan könnyen. Megint munka, hétvégi apukáskodás és gondoskodás a szeretett leányom iránt. Munka terén megint jöttek a sikeres időszakok, újra kezdtem olyan munkákat kapni amikért érdemes volt dolgozni. Kihívások jellemezték ezt az időszakot. Élni, megfelelni itt is, ott is. Érzelmileg elég hullámzó volt ez az időszak. Kb. így tudnám visszaidézni: Ha szeretetre vágyom odabújok "Manó" (ő volt a társam) mellé, nőt ha akarok úgyis találok de ha családra vágyok, lemegyek az én kicsi lányomhoz és kényeztetem. És ez akkor így működött is. Ettől kezdve újult erővel jöttek az ezós megtapasztalások.

Na mára ennyi. Valahonnan innen folytatom majd :P

Meglepő fordulatok I.

Hát igen az edzések.....

Érdekes, hogy az edzéseken soha nem a megmérettetés hajtot, hanem az a filozófia ami mögötte állt. Ennek köszönhetően egyszer sem vettem részt versenyeken, inkább az oktatást választottam. Mindig büszke voltam egy tanítvány jó szereplésére és nem sértődtem meg, ha edzésen szabadküzdelemben megfogott. Örültem, hogy volt értelme vele foglalkozni. Ezen évek alatt tanultam meg azt, hogy az ember mindig elérheti a vágyait megfelelő türelemmel. Europid rasszom lévén ezen egész életem folyamán van mit gyakorolni :). Segédedzői ténykedésem során ismertem meg az első szerelmem. Ezt megelőzöen voltak barátnőim, de csak vagányság és stb... miatt. (Tina) Vele majdnem két évig voltam ami egy csodálatos időszak volt. Akár mennyire fájt a szakítás, de mai napig becsülöm azt az őszinteséget amivel odaállt elém. Megint el kellett engednem valakit akit szerettem. Megpróbáltam mindezt kulturáltan ami többé-kevésbé sikerült is, de ha megbántottam volna, szívesen elnézést kérnék tőle. Remélem neki is boldog, tartalmas szép élete van.
Na ez a kis kitérő után menjünk tovább. A szakítást megelőzöen elkezdtem bonsai-al foglalkozni. "Csináltam" két bonsai fát, de abból csak az egyik nőtt a szívemhez. Őt sokszor úgy alakítgattam, hogy előtte fél óráig meditáltam, bele képzeltem magam és utaztam a kicsi fa belsejében, majd az ezt követő kialakult képet igyekeztem létre hozni. Mindig az volt az első szempont, hogy neki mi lenne a legjobb. Jöttek a tanulás és a költözködések korszakai. Munka mellett a tanulásra fordítottam sok időt. Ez egy mozgalmas időszak volt, mert több mindent elvégeztem. Ez idő alatt
sokszor volt lakhely változás, mert nem találtam a helyem. Egy biztos pont azért mindig volt. Egy nyugalmasabb időszakban ismerkedtem meg egy nagyon jó baráttal. Ez a barát erőteljesen foglalkozott ezós dolgokkal. Az egyik ilyen, az agy kapacitása volt. Álmodoztunk, hogyha az ember kihasználná a tudását mennyi mindenre lenne képes (időutazás, fizikai testünk rehabilitása stb...) Előtte nem kellett titkolni a téma iránti kíváncsiságom. Egyik gyakorlat a következő képpen hangzott: Képzeld magad egy kavicsba. Egyszer kora nyáron buszra várva megtettem és sikerült. Mit éreztem akkor? Kellemes hűs érzés, ahol körbevesz a kavics kristály szerkezete és finom puhaság. Majd jött a busz és gyorsan ki kellett jönnöm. Ez a gyakorlat volt az ami igen erősen felkeltette az érdeklődésem és elkezdtem agykontroll könyveket olvasni. Ennyibe ki is merült, tovább nem léptem csak hosszú idő elteltével. (Még fontos megemlítenem, hogy 19 évesen kaptam egy hű társat aki 12 évet töltött velem és nagyon sokat köszönhetek neki. Ez a drága lélek kb.1 évesen került hozzám. Ő egy verekedtetésre használt schnauzernek kikiáltott, briárd volt. Sokat dolgoztunk együtt. Tőle megtanultam feltétel nélkül szeretni, megbízni, elfogadni és nevelni tanulni. Szeretettel és bizalommal szoktattam le a verekedésről, ami egy pár évbe ugyan beletelt de megérte. Elfogadtuk egymás hibáit és megtanultuk egymástól, a kölcsönös tiszteletben való együtt élést. Tőle tanultam meg azt, hogy mindezek mellett, hogy is neveljek. Ennek a hasznát most a gyermekeim élvezik.) Sokáig éltem egyedül, majd megismertem a mostani páromat, az én szeretett asszonykámat. A nyolc év korkülönbség nem zavart, mert korához képest igen érett szellemiségre tett szert. Először nagyon megkedveltem, majd fokozatosan átcsapott ez az érzés szerelemmé ami úgy 10 éve tart. Kapcsolatunk igen szilárd alapokra lett építve a sok megpróbáltatás miatt.
De ezt majd legközelebb ;)

Meglepő fordulatok

Mint írtam jöttek a meglepik!
Edzések kihoztak belőlem ezen kívül még sok olyan dolgot amit fentről hozhattam magammal. Kiléptem a testemből és sikerült magam kívülről nézni, döntéseknél mint egy kívülálló néztem át újra a kérdést és hideg fejjel döntöttem. Persze tudom ezt sokan meg is csinálják, de akkor is amikor nekünk nem tűnik jónak a döntés? A válasz gondolom sokaknál így is igen, de nekem akkor is feltűnt és kezdtem keresni a miérteket. Ez az "ösztön" élet tartott fenn, hogy el ne süllyedjek még akkor se, amikor minden helyzetben kilátástalan volt a jövőm és segítséget nem kaphattam. Nagyon sok mindent megéltem, sok mindenen átmentem. Leegyszerűsítve meg tanultam élni. Érdekes megtapasztalásom volt egy barátnőm révén, aki akkor elvégezte az agykontroll tanfolyamot. Sokat mesélt róla és nekem 18 évesen tettszett. Mesélt a határok nélküli világról (megjegyezném, hogy ezt én hívom így) és mi az amit még adhat. Azóta sokan elvégezték az agykontroll tanfolyamot, de én valami miatt még nem jutottam el odáig. Visszatérve, elég sok mindent mesélt és tesztelt rajtam keresztül is. Az egyik ilyen teszt úgy zajlott, hogy vízbe szórt pirospaprikát, ennél ez volt a feladatom, hogy forgassam meg a vizet. Ezt sikerült megtennem oda-vissza, majd Lengyel pálcával bemérte az aurám. Ki próbáltam, hogy a méretét leviszem egy edzésen tanult légzés technika megfordításával, amit meglepve tapasztaltam, hogy sikerült. Itt azért hozzáteszem, hogy épeszű ember ne tegye meg, mert nekem is nehéz volt visszatornázni és közbe a fejfájástól, a rosszullétig minden megvolt. De végül sikerült visszanyerni az eredeti méretet, sőt még tovább is tudtam növelni. Ez utóbbit inkább ajánlom. Folytattuk tovább a "találd ki" játékkal. Ő gondolt egy számra és nekem ki kellett találni. 10-ből 9 az jó arány? Hát sikerült. Sokféle dolgot mutatott, de egyet ki is próbáltunk: Leutazott a Balcsira nyaralni és egy megbeszélt időbe az agyhullámok útján kerestük egymást. A kapcsolat létre jött és egy pár kérdés-felelet is lepergett. Miután visszajött röviden meg is beszéltük, majd rá nemsokára a barátságnak sajnos végeszakadt. Aztán munkába és az edzésekbe öltem minden időmet. Edzésen ismerkedtem meg az első szerelmemmel.
A folytatásban: szerelem, csalódás, suli és újra egy-két megtapasztalás

Szóval az életem

Kezdjük az elejéről.

1971-ben születtem a Disznó évében és a mérleg jegyében. Ugyan nem hiszek benne, de a leírás alapján ez a fajta jellemzés végig kísért. Unalmas "rossz" gyermek voltam. Nagyszülők kedvenceként (mivel 8 éves koromig ők neveltek), egy tündéri unoka lévén leültem a sarokba és egész nap játszottam. Nem futkároztam, fogócskáztam hanem elvoltam magamnak. Mindenhol egyedül szerettem játszani az én kis világomban, oviban de később a suliban is magányos voltam. Mivel mozgás híján voltam, így elkezdtem kis gömböc alakot ölteni magamra. Evvel elértem, hogy még rá is tegyek egy lapáttal a kiközösítésre. Eleinte jól, majd később egyre romló átlaggal szerepeltem. Különcnek számítottam, mert dagi voltam és olyan versenyeken vettem részt ami nem "fiús". Csecsemő gondozó verseny, elsősegélynyújtó verseny. Tornából az egyedüli voltam akit majdnem meghúztak. Aztán jöttek a változás időszakai. Atlétika, ökölvívás, malájbox és artista képző (studiós). Ezek meghatározó tényezők voltak a további életemre. Studiósként kaptam felmentést a tornából, mivel először a felsős éveim alatt átöltöztem és szívinfarktus közelébe juttattam a torna tanárom. Diszkréten megkért, hogy többet ilyet ne csináljak, inkább egy négyesben egyezzünk ki, cserébe nem buktat meg. Hát könnyen elképzelhető, hogy mit mutattam be :) Aztán suli végével együtt eltünt a jelentkezési lapom a továbbtanuláshoz és ebben az időszakban távozott el szeretett nagypapám, az én példaképem. Az Ő távozása, így utólag visszagondolva, igen nagy megtiszteltetés volt részemre, mivel tőlem köszönt el és kért meg dolgokra. Körülötte a család de ő senkit nem ismert meg. Én odamentem hozzá és egy jót beszélgettünk, majd kérte tőlem, hogy legyek jó és igaz ember. Sokáig nem értettem és őszintén még ma is sokszor filózok rajta . Mivel már kicsiként is azt mondogatta, hogy neki megváltás lenne a távozás (hosszú éveken át súlyos beteg volt), így sikerült felkészítenie. Míg a család összeomlott nekem sikerült megőrizni a nyugalmam és én tudtam feltétel nélkül elfogadni, hogy ebben az életben már nincs mellettem. Ezen események után megfogadtam, hogy akkor kiélem magam és majd 20 évesen tanulok tovább. Így is lett. Ezt az időszakot a munka, edzések, bulik és a nők jellemezték. Gyorsan felnőttem. Nézzük csak: kb. 7-8 éves koromig a nagyszüleim "neveltek", ezt követően ismertem meg a szüleim akik 80-ban elváltak, anyámmal és a legkisseb húgommal együtt, nem volt rózsás a helyzetünk de egyedüli voltam, aki 13-14 évesen beleszólt a nagyok döntéseibe. Évvesztes és bukott voltam, 16 évesen mentem el dolgozni, ettől kezdve teljesen önállóan éltem. Magam döntöttem az életemről és én határoztam meg, hogy a személyes problémáimat kivel osztom meg. Be kellett osztani a pénzem (de még akkor nem volt mobil számla) , és a társaságomat is magamnak kellett megválasztani. Az élet átvette a nevelést, amit nem is bánok, sokat tanultam. Hogy minek is köszönhetem a sok jó döntést? Edzéseken kezdtem el odafigyelni a megérzéseimre. A meditációk alatt, szinte teljesen kipihentem az edzés összes fáradalmát, este alvás előtt kiléptem a testemből és itt kezdődött minden ami a későbbi tudatosság felé vitt. Kezdtem lazább lenni és megtanultam a belső hangra, vagy a megérzésekre odafigyelni. Sokszor rossznak tűnő döntést kellett hozni, de ez később engem igazolt. Sokan néztek emiatt "hát finoman is szólva" hülyének, de soha sem magyarázkodtam. Aztán jöttek célzott ezós megtapasztalások, szerelem csalódás, tanulás, munka stb...
De ezt majd legközelebb ;)

Ahogy kezdődött!

Idézet egy levélből:
"Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán az elején. Lehet, hogy egy kicsit csapongó lesz, és hosszú, de nekem fontos lenne tudnom, hogy csak a képzeletem játsszik-e velem, vagy nem. Nem is tudom, hogy mióta, de többnyire érzem mások kisugárzását ha dolgoznak. 15 évesen kezdtem a harcművészetet. Nem igazán a szereplés érdekelt hanem a velejáró filozófia meditáció. Az eredménye az lett, hogy a passzív meditálások során, szinte az egész tréning fáradalmait ki tudtam pihenni 5 perc alatt. Esténként otthon ki tudtam válni a testemből, és kívülről szemléltem magam. Rá nemsokára elvesztettem a nagypapámat, aki nekem a mai napig a példaképem. Ebben az furcsa, hogy távozása előtt egy nappal voltam nála a kórházban, Ő nem tudott magáról, de engem megismert, és elköszönt. Akár mennyire szerettem, a távozása nem ért sokként, hanem egy természetes dologként éltem meg. Ettől kezdve lettem "ösztön ember". Erőteljesen hallgattam a megérzéseimre, és előre megálmodtam dolgokat, amik mikor teljesültek nem értek váratlanul, és a megoldás "már megvolt az álom emlékek miatt", ez a mai napig is tart. Jöttek a barátnős korszakok. Ezt azért említem meg, mert itt okoztam meglepetést. A leányzó agykontroll tanfolyamot végzett, és büszkélkedett, hogy mi mindent tud. Hát teszteltük. Először bemérte az aurámat, és közölte, hogy jó, mire én megkértem, hogy mérje meg újra, s kisebb lesz "ő" mosolygott, és megtette, mire megdöbbent, hogy igen összement. Többször megmérte mire kértem, hogy hagy tegyem vissza, mert borzasztó rossz érzés volt. Ma már nem tennék ilyet. Az is sikerült, amivel teljesen zavarba hoztam "mindez elött mondta, hogy mi is az aura, amit én a belső energia mozgásával utaztattam". Következő próbánkra letett egy pohár vizet piros paprikával a tetején, és az ő instrukció alapján megforgattam a vizet, majd vissza. Ezután egy jó darabig gondolati úton beszélgettünk (először ott számkitalálosdi, majd a mikor leutazott a balcsira, egy megbeszélt időben megkerestük egymást, és "gondolatot cseréltünk"..Aztán jóval később az Arc c. film hatására egy jó barátommal hülyültünk, hogy mire képes az agy. Ezt is ki kellett próbálnom. A gyakorlat meglepett. Nyáron a buszra várva beleképzeltem magam egy kavicsba. Éreztem , és láttam a hideg kristályokat, és egy kicsit fáztam is. A kristályok között repültem! Az életem egy-egy kérdéses helyzetét folyamatosan megálmodtam, és elfogadtam. Na most ugrok egy kicsit. Remélem nem untatlak.Ezt a szunnyadó időszak követte. Ugyan elkezdtem foglalkozni a gyógyítás ötletével, de ez sokáig csak egy későbbi cél volt. Aztán egy olyan öt, vagy hat éve kezdtem megismerni akkor nekem még érdekes embereket. Táltos, Kineziológus. Pont ebben az időben távozott a nagymamám is. ezt a táltos szinte magátol mondta el egy két perces csöndben egymás mellett ülés után. Hazafelé menve éreztem egy energiát. Megnéztem az órámat, és másnap rákérdeztem Táltos ismerősömre, hogy ő volt-e, és mikor. A válasz igen, és az általam megjegyzett idő is stimmelt. A feleségemmel a Kinezológus tanácsára jöttünk össze, és azóta is boldogan élünk. Javasolta, hogy tegyem fel hangosan, és egyszerűen a kérdést, majd figyeljem a választ. Ennek hatására írtam egy levelet a páromnak, amiből esküvő, és három gyermek lett. A főbérlőnk számmisztikával foglalkozik. egy éve mondta, hogy én már egy új nemzedék előhírnöke vagyok "úttörője", amit esk. még mindig nem értek. Visszatértem ezután a gyógyítás gondolatához. Kb. két hónapja fent volt egy nagyon kedves ismerős hölgy, aki jött bemérni a lakást, beszélgetésünk közben rámnézett, és azt mondta, hogy gyógyítani csak akkor fogok, ha leszokom a dohányzásról. A legmeglepőbb részemre az volt, hogy ezt így nem is említettem neki. Elkezdtem párom segítségével itthon az agykontrollt, majd meglepő eredmény született. A harmadik, vagy negyedik alkalom után, többször tapasztaltam, hogy fehér fényt látok, és érzek a tarkomnál. Szó ami szó nagyon jól esett. Egy hónapja megismerkedtem párom egyik ismerősével, aki gyógyítással, energia közvetítéssel foglakozik . Volt vele egy beszélgetésem, ami ráébresztett arra, hogy nekem van egy komoly feladatom, mivel ez amit leírtam nekem természetes, nem ijesztő, míg neki pl: komolyan tanulni kellett, és néha megijedt. Most nem érzem magam elszállva, sőt egy kicsit talán megilletődve, hogy hol, és milyen formába tudom én ezt a tudást kifejleszteni, hogy másokon segítsek? Azóta egyre több helyen érzem az energia áramlását. Kipróbáltam, hogy mi történik, ha kérek. KAPTAM."

Na ennyit a kezdetekről ma már tudom, hogy a tudás miként fejleszthető és tudom, hogy miként tudok másokon segíteni. Na de haladjunk sorjába....